„Ha valamire büszke lehetek eddigi karrierem alatt, az az, hogy gyerekkorom hőseit ma barátaimnak, munkatársaimnak nevezhetem. Roy a kölyök éveim egyik legfontosabb előadója volt” - mesélte Olivér.
Nem titok, hogy a szerzőpáros egy merész gondolatnak köszönheti az „Utolsó dal”-t, Olivér ugyanis egy közösségi portálon kereste meg Royt, aki azonnal el is fogadta a felkérést.
„Olivérék nagyon sok stílusban képesek zenét írni, közben pedig nem veszítik el a hitüket és a saját hangjukat sem. Elég gyorsan megtaláltuk a közös, baráti hangot, ami két távolabbi generációnál nem mindig sikerül ilyen jól! Én nagyon magaménak érzem ezt a szerzeményt annak ellenére, hogy ők írták”- árulta el Roy.
A közös munka egy rádióbarát, fülbemászó felvételben teljesedett ki, amiben a ’90-es évek klasszikus gitár riffjei, a modern hangzás és a két vokál fantasztikusan egészítik ki egymást.
A szerzők saját bevallásuk szerint is egy furcsán aktuális üzenetet adnak át a dalszövegben, ami egyfajta disztópiába repíti a hallgatókat.
„A vírus miatt az általunk eddig ismert valóság a szemünk előtt szűnt meg létezni. Alkalmazkodnunk kell a ’pandémia-reality’-hez. De ha folyamatosan csak a problémával foglalkozunk, az élet elrepül a szemünk előtt. A mi célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a lét szépségeire” - árulta el Olivér. „Illetve az ember ilyenkor elgondolkozik azon, mi lenne, ha eljönne az a bizonyos utolsó nap. Mit tenne egy dalszerző? Írna még egy utolsó dalt!” - tette hozzá.
