Angol tudósok szerint a popdalok 67%-a a szerelemről szól. Ezzel nincs is gond. Ez az arányszám a rap zenére a kezdetekben nem volt igaz.
Manapság azonban szinte csak romantikus témájú rapmuzsikák kapnak helyet a hazai médiában, a közönség pedig zabálja őket. A rapzenének megvan az az egyedi tulajdonsága, hogy a rengeteg eldarált duma elbírja, hogy picit mélyebb gondolatok és mondanivaló alkossa a szöveget. Továbbá a mindennél színesebb témaválasztásra is lehetőséget adnak a hosszú sorok. Mégis valami miatt iszonyatos mennyiségben születnek kizárólag párkapcsolatokról szóló művek.
Biztosan jól van ez így?
A hazai rapélet oldschool arcai és az underground hip hop kultikus figurája a fenti témát közösen boncolgatják legújabb alkotásukban. A kritikai hangvételű rap nem konkrét előadókat helyez fókuszba, hanem magát a jelenséget szedi ízekre.
Az a helyzet, hogy sok ponton nem nehéz velük egyetérteni: „legyél egyedi, téma ügyben nézz szét!” vagy „ne ismételd magadat, ne ismételj másokat!”.
A sablonos, trendi zenei alap és a refrénben felcsendülő autotune remekül passzol a mostani slágerlistás zenék sorába. A dal érdeme az is, hogyha nem figyelünk a szövegre, akkor is működik a „lábjárás” és a „bólogatás”. Ez a zene simán megérdemelne egy videóklipet. Reméljük, hamarosan meg is kapja!
