A fiatal kora ellenére már most jól megkülönböztethető, idén júliusban kikelt gácsér és tojó már megtekinthető az intézmény kisebb récéknek otthont adó társasbemutatójában, tavasszal pedig birtokba veszik majd a buja vízparti növényzettel és költőodúkkal rendelkező récés tavat. Az intézmény reményei szerint ez a minden korábbinál gazdagabb récegyűjtemény a közeljövőben sikeres szaporulattal is tovább gyarapodik majd.
A Dél-Amerika déli részének síkvidéki tavaiban és mocsaraiban őshonos peposzaka réce (Netta peposaca) az eurázsiai elterjedésű üstökösréce legközelebbi újvilági rokona. Az úszó- és bukórécék többségéhez hasonlóan a gácsérok és tojók külseje jelentősen eltér: előbbiek legfőbb jellegzetessége a fényes fekete fej és nyak, illetve a nagy bütykös piros csőr, míg utóbbiak vörösesbarna színűek szürkés csőrrel. A sekélyesekben és vízszegélyekben kutat elsősorban növényi tápláléka után, de ebihalakat és vízi rovarokat is elejt. Tojói előszeretettel rakják tojásaik egy részét más egyedek, sőt, akár más fajok fészkébe a saját genetikájuk továbbörökítése érdekében, ugyanakkor ők a kifejezetten fészekparazita kakukkréce leggyakoribb dajkamadarai is.
Bár állománya egyelőre stabil, élőhelyét pedig nagy részben természetvédelmi területek fedik le, a faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján.
