- Mindig olyanokkal beszélgetek, akivel gyakran szoktunk együtt focizni. Te egy fantasztikus játékos vagy. Mikor kezdődött nálad a foci-szerelem?
- A gyerekkoromra nyúlik vissza. Amikor kicsi voltam, jóformán az utcán töltöttem minden percemet. Az összes fajta labdajátékot nagyon szerettük a barátaimmal, és folyamatosan űztük, de ez mindig csak hobbi szintű dolog maradt nekem.
- A focin kívűl mi az, ami még vonz a labdajátékokból?
- Nyilván a származásomból adódóan a pingpong. Édesapám kínai, és ő tanított pingpongozni. Valamint még a röplabda volt az, amit nagyon sokat játszottam. Főleg strandröplabda, mivel a nyarakat mindig a strandon töltöttem. Amikor egyetemista voltam egy évet, az egyetemi röplabda csapatban is játszottam. A foci mellett ez még a másik nagy szerelmem.
- Szeretnénk tőled hallani egy olyan titkot, amiről még senkinek nem beszéltél.
- Van egy nagyon fura emlékem gyerekkoromból, amit ne kérdezz meg, hogy hogyan történt meg velem, de szerelmes voltam egy mesefigurába. Akkoriban volt egy kedvenc mesém, és onnan tudtam, hogy szerelmes vagyok az egyik figurába, hogy vele álmodtam. A szerelem legmélyebb részeit taglaltuk vele álmomban. Egy anime mese szereplője volt. Lehet, hogy a származásomból adódóan, de én nagyon kedvelem az animéket. Ez egy nagy rózsaszín hajú mesefigura volt a Pokémonból. Valamiért akkor iszonyatosan belehabarodtam.
- Amikor ezzel a mesefigurával álmodtál, te magad is egy mesefigura voltál?
- Csak az van az emlékeimben, hogy őt látom magam előtt, és belém égett ez a kép. Most már vicces, meg nevetséges ez a szituáció, de itt látszik, hogy a gyermeki fantázia és vágyak, hogy tudnak kicsapódni egy egyébként nem létező figurára. Nem gondolom, hogy ez hátrány, vagy negatív dolog lenne. Mondhatjuk azt, hogy ez egy mesébe illő szerelem volt.
Forrás: Médiaválogatott Sztártitkok / Udvardi Csilla
