A jövevények már birtokba vették a tavat, ahol a látogatók is megtekinthetik őket rokonaik, többek között a tavasszal érkezett karolinai-, mandarin- és vörösvállú récék, valamint a mocsári- és ékszerteknősök társaságában. A színpompás lakók mellett azok környezetét is érdemes megcsodálni, hiszen a tó immár buja vízparti növényzettel, csobogóval és költőodúkkal kiegészülve ad otthont különleges réceállományának, a remények szerint elősegítve a közeljövőbeli sikeres szaporulatot is.

A Dél-Amerika középső és keleti részének síkvidéki esőerdőiben, füves pusztáin és cserjéseiben, tavak vagy mocsarak közelében őshonos amazonasi réce (Amazonetta brasiliensis) nemének egyetlen ma élő faja. Az egyaránt világosbarna tollazatú gácsért és tojót legkönnyebben csőrük színe alapján különböztethetjük meg egymástól – az előbbié piros, az utóbbié szürke –, emellett fejük mintázata is eltérő. Jellegzetessége, hogy szárnyának evezőtollai impozáns fémes zöld színűek, ez azonban csak kitárt állapotban csodálható meg, A foltoscsőrű réce (Anas poecilorhyncha) Pakisztántól Indián és Mianmaron át egészen Vietnámig és Dél-Kínáig előfordul sűrűn benőtt tavak környékén és lápvidékeken. Nevét jellegzetesen sárga csőrvégéről és a csőrének tövén található vöröses foltról kapta; ez utóbbi a gácsérnál jól látható, míg a tojónál jórészt vagy akár teljesen hiányzik.

Bár egyelőre mindkét faj vadon élő populációi népesek, az élőhelyvesztés és vadászat miatti egyedszám-csökkenés következtében szerepelnek a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján. A hazai állatkertek körében igazi ritkaságnak számítanak, mivel az amazonasi récével máshol csak a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a foltoscsőrű récével pedig kizárólag Debrecenben találkozhat a nagyközönség.