Az intézményben 2005 óta élő tojó a remények szerint elfogadja majd párjának a fiatal hímet, és a látogatók újabb olyan állati szerelem kibontakozásának lehetnek tanúi, amilyenre még nem volt példa az intézmény történetében. A leendő pár tagjait fokozatosan mutatják majd be egymásnak, így egyelőre csak külön-külön tekinthetők meg, de az új jövevénnyel a péntekenként megrendezett Esti sétákon is találkozhatunk az Afrika-röpde tágas külső volierében marabuk, koronásdarvak és íbiszek társaságában.
Az ezüstös szarvascsőrű (Bycanistes brevis) Etiópiától Dél-Afrikáig elterülő örökzöld erdőkben őshonos. Rokonaihoz, a többi szarvascsőrűmadár-féléhez hasonlóan csőre tetején jókora üreges kinövés található, amely nemcsak nagyobb tartást ad a harcban, fészeképítésben és táplálékszerzésben is használt csőrnek, hanem az állat hangjelzéseit is felerősíti. Főként gyümölcsöket fogyaszt, de alkalmanként rovarokat és kisebb gyíkokat is elejt. Az élethosszig együtt maradó hím és a tojó közösen építik meg a külvilágtól elfalazott fészküket fák odvában, és mindketten kiveszik részüket az utódgondozásból: a tojó a kirepülésükig a fiókákkal marad, míg a hím folyamatosan – naponta akár 24 alkalommal – táplálékot szállít nekik. Élőhelyének elvesztése miatt a faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján.
