A 170 napos vemhességet követően világra jött kis nőstény érkezésével járó öröm szomorúsággal vegyes, mivel édesanyja az ellés utáni napokban elpusztult. Szerencsére azonban tapasztalt gondozóinak sikerült átvenniük a szülők szerepét, így jelenleg ők nevelik a Teodózia névre keresztelt apróságot, akit – hasonlóan egy csecsemőhöz – 2,5-3 óránként tejpótló tápszerrel etetnek, majd büfiztetnek, és rendszeresen tisztába is tesznek. A faj utódai 4-6 hetes korukban kóstolják meg először a szilárd táplálékot, így ő is a napokban ismerkedik majd meg a lombbal és zöldségfélékkel. A kezdetektől fogva szépen gyarapodik, jelenleg a fél kilogramm körüli születési súlya másfélszeresét nyomja.
Fontos azonban, hogy Teodóziát szeretnék minél hamarabb visszaszoktatni a kolobuszcsapatba, így a fajtársakkal való szocializáció érdekében csak a minimálisan szükséges emberi érintkezéssel nevelik, és vizuális kontaktus biztosításával már most igyekeznek fokozatosan megismertetni társaival, köztük apjával és testvéreivel. A csapat reakciói egyelőre biztatóak, különösen mivel a találkozáskor már a fajra jellemző, felismerést jelző hangot is hallatják.
Az egyelőre a kulisszák mögött nevelkedő Teodóziával a remények szerint tehát hamarosan a kolobuszcsapat körében találkozhat majd a nagyközönség. Addig is – noha remek pótszülői kezekben van – az apróság várja az önzetlen állatkerti nevelőszülők jelentkezését, akik jelképes örökbefogadással támogatnák jólétét. Az intézmény továbbá évek óta rész vesz a Jane Goodall Intézet Passzold vissza, tesó! elnevezésű használt mobiltelefon-visszagyűjtő kezdeményezésében, amelynek célja, hogy a feleslegessé vált eszközökből kinyert anyagok újrahasznosításával védje a bányászattól a számos fenyegetett főemlősnek, többek között a zászlósfarkú kolobuszoknak is otthont adó Kongó-medencét. Így Teodózia vadon élő rokonain is segíthetünk, ha leadjuk már nem használt készülékünket az intézmény bejáratánál kihelyezett gyűjtőponton.
