30 éven át kereste egy asszony azt a nővért, aki gondját viselte a kórházban, hogy megköszönhesse neki a törődést, amíg beteg volt.
Liz Brownt 14 éves korában diagnosztizálták daganattal, és végül hosszú, kemény küzdelem árán sikerült legyőznie a gyilkos kórt. A Metro hírportálon megjelent írása szerint mindez nem sikerült volna Debbie, a Cambridge-i kórház egyik ápolónője nélkül, aki emberszeretetével és elhivatottságával nagyon sok erőt adott neki a legnehezebb pillanatokban. Brown 1989-ben sugárkezelést kapott és megműtötték, melyet élete legkeményebb és legfájdalmasabb időszakaként jellemez. Az egyetlen vigaszt számára – azon kívül, hogy tudta, ez a kezelés az életét menti meg – Debbie jelentette, aki mindig mosolyogva lépett be a kórterembe és mindent megtett azért, hogy enyhítse kis betege fájdalmait.

Miután meggyógyult, Liz blogot indított, ahol elmesélte kegyetlen küzdelmeit a rákkal szemben - de egy napra sem tudta elfelejteni legkedvesebb ápolónőjét. Majdnem 30 évet várt, mire végre rá merte szánni magát, hogy megkeresse Debbie-t és megköszönje, hogy ilyen sokat segített neki élete legnehezebb négy hónapjában. Azonban félt tőle, hogy a nő már nem is emlékszik rá, vagy nem szeretné felvenni vele a kapcsolatot, hiszen bizonyára ezernyi, hozzá hasonló hasonló beteget ápol élete során. Végül a Twitteren közzétette az egyetlen közös fotójukat, mely a kórházban készült róluk - és várt. Meglepetésére hamarosan jelentkezett Debbie, aki bevallotta, soha nem tudta Brownt elfelejteni, és sokat gondolt rá, remélve, hogy teljesen felépült. A legmeghatóbb Brown számára mégis az volt, hogy Debbie semmit sem változott a 30 év alatt. Ugyanolyan kedves, türelmes, elhivatott és mosolygós ember maradt, mint amilyen volt. Meglepte, hogy egykori betege ilyen mélyen a szívébe zárta őt, hiszen semmit sem tett, csak a munkáját végezte, és igyekezett nem bántani azokat az embereket, akiket már amúgy is meggyötört a sorsuk.

Oszd meg cikkünket!

Submit to DeliciousSubmit to DiggSubmit to FacebookSubmit to Google PlusSubmit to TechnoratiSubmit to TwitterSubmit to LinkedIn